Margitka A FIF-fel csak dagasztottam, burgonyapelyhest. Jénaiban sütöttem, nagyon szép lett a csemetéim rávetették magukat. A fiam azt mondta, hogy most már valamilyen érdemrendet érdemelnék a kenyerekért.
Ajándékul ma ő főzőtt nekünk. A nemlehetabbahagyni csirkét. Úrinő voltam. Holnap neki sütöm a kenyerét.
Uncsim rájött a trükkre a banános piskótánál. Beleharapott és közölte, hogy banán ízű és ennyi.
Nemrég vittem őket haza, jót játszott a kertben.
Elvetettem a bazsalikom és petrezselyem magokat a virágosládába.
"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
Kedves Ildikó!
Fogadd őszinte részvétemet.
neharagudjatok de nem volt netem,de néha még most is nincs.nagyon jól sikerült a maffinom amit sütöttem,de legközelebb kép is lesz.
Nagyon-nagyon együtt érzek veled és fogadd őszinte részvétem. Próbáld megérteni, hogy Anyukád miért adta fel a gyógyulást.Emlékezz a sok szépre, amit kaptál tőle!
Jó régen jártam felétek, a hatodik érzékem most sem csalt.
ILDIKÓ: nagyon sajnálom. Tudom, hogy ilyenkor nincs semmilyen vigasztalás, csak az idő segíthet rajtad. De szerettem volna, ha tudod, hogy együtt érzek veled.
Gondoltam, hogy ha már van egy kis időm, írok nektek, de inkább majd máskor.
Csendben olvasgatlak Benneteket. Amikor legutóbb írtad, hogy Anyukád feladta, gondoltam, hogy belefáradt a megváltozhatatlanba. Sejtettem, hogy ezután már az következik, ami bizony elkerülhetetlen, bármennyire szeretnénk is késleltetni. Békével el kell engedni s el kell fogadni, hogy neki ez volt megírva. Még akkor is ha az most nagyon fáj. Vigasztaljon a tudat, hogy nem kell neki többé szenvedni. Őrizd emlékét a szívedben és a lelkedben s akkor számodra továbbra is élni fog. Fogadd el, hogy ha már nem érintheted is, ő azért mégis Veled van, mert az emlékeidben tovább él s mindazokéban, akik szerették, tisztelték.
Jusson eszedbe amit a múltkor írtál arról, hogyan nem szeretett volna élni Anyukád. Téged is bántott, hogy már nem élhet teljesértékű életet. Talán ezért is adta fel. Belefáradt szegény a szenvedésbe, így most már megpihenhet. Próbáld meg elengedni, és belenyugodni.
Ildiko ezt elhinni sosem tudja az ember. Nem lehet rá felkészülve, bármennyire is tudja, hogy ez egyszer bekövetkezik. Hidd el ezt átérzem, mert mindennap amikor bemegyek anyukámhoz a szobájába Rettegek, hogy mi vár rám.
Kedves Látogatók! Sajnálattal arra jutottam, hogy átállítottam a társalgót, így most csak regisztrációval és belépve lehet ide is írni. Üdv, Margit
Hangulatjelek
A linkek új ablakban nyílnak. A kívánt vigyorik jobb klikkel másolhatók a hozzászólásba. Aki nem Internet Explorert használ, a bal oldali menüben találja a súgót.
Margit: [email protected]
Egyéb elfoglaltságaim miatt átmenetileg nem tudok a levelezésemre kellő időt fordítani. A problémákat, kérdéseket inkább a fórumban kérem feltenni, ahol többen is segítséget tudnak nyújtani, mert nem ígérem, hogy belátható időn belül válaszolni tudok az e-mail-ekre. Elnézést: Margit
AJÁNLOM AZ OLDALT
