Amerika bennszülött lakossága több ezer éve termeli az Andok magasabb fekvésű, hűvösebb klímájú vidékein, Mexikóban, Peruban és Chilében. Amerika felfedezése után került el Spanyolországba.

Lehet, hogy megtörtént, de lehet, hogy csupán legenda: a spanyol királyi udvarban az amerikai útjukról éppen akkor visszatért hajósok bemutatták az előkelő társaságnak a burgonyanövényt, a lombját, a fehér virágait és a zöld bogyóit. A főurak kóstolgatták, és bizony nem találták ehetőnek, sőt a bogyók fogyasztása fejfájást és gyomorgörcsöket is okozott. Ekkor valaki mérgében a nyitott kandalló parazsába hajította az egész növényt - a gumóival együtt. Rövid idő múlva kellemes illat terjedt el a teremben: a sülő krumpli illata. Nosza, kikapkodták, kikotorták az urak a tűzből a gumókat, és élvezettel fogyasztották el az omlós, finom csemegét. Azóta van becsülete a burgonyának a királyi palotákban és a legszegényebb emberek hajlékában.

A hiteles történelem szerint Chile meghódítása után, a 16. század 60-as éveiben hozták magukkal a spanyolok hazájukba, ahonnan először Portugáliába és Itáliába került. A 17. század végén és a 18. század elején több évben igen silány gabonatermést takarítottak be Európa-szerte, és az ennek hatására bekövetkezett éhínség kedvezett a burgonya elterjedésének.

Nálunk sem fogadták valami nagy lelkesedéssel, és csak II. József uralkodása idején, 1770-ben kezdték el termeszteni a Felvidéken. Erdélyben - ahol pityókának nevezik - csak az 1815. évi éhínség után barátkoztak meg vele.

A korábban kisparcellákon termelt burgonya ma egyike a fontos szántóföldi növényeinknek, amelyet 80-100 ezer hektár területen termesztenek nagyüzemi módszerekkel, felhasználva a gépesítés és a kemizálás minden lehetőségét. A kiskertekben fokozatosan háttérbe szorul, hogy helyet adjon az ún. finom zöldségféléknek. Változatlanul kellemes dolog azonban, ha a korai burgonya megterem a kertben, legalább annyi, hogy egy váratlanul érkezett vendég ellátásához ne kelljen a piacra szaladni krumpliért.

Felhasználása

Magyarországon egy főre átlagosan évente 60 kg burgonyafogyasztás jut. A gumók 12-14% keményítőt, azaz szénhidrátot tartalmaznak, de azért ne féljünk tőle, mert a burgonya kalóriatartalma alacsonyabb a többi tápláléknál. (Összehasonlításul: 100 gramm rizs 1520 kJ-t (370 kalóriát), 100 gramm kenyér 1030 kJ-t (250 kalóriát) tartalmaz, de 100 gramm burgonya csak 350 kJ-t (85 kalóriát) képvisel.) Ezzel szemben jelentős a C-vitamin-, a kálium- és a tojással egyenlő biológiai értékű fehérjetartalma is.